Mielőtt a mostani blogba elmerülnénk, köszönjük az eddigi bizalmat! Talán mondhatom ezt azok nevében is, akik bejutottak ebbe a megtisztelő elitbe, amelyet úgy nevezünk, hogy TOP 30 Turisztikai élményellenőr jelölt (arra gondoltam, a továbbiakban az egyszerűség kedvéért, TÉELL-ként jelölöm ezt a hivatást, ki tudja, lehet, egyszer ez lesz a hivatalos rövidítés). Sok jó ötletet kaptunk azoktól, akik már ismerik Szarvas titkait. Szeretnénk ezeket az élményeket felelősséggel kezelni, szeretnénk vágyakozással teli nosztalgiát ébreszteni azokban, akik már megtapasztalták, mit rejt a szarvasi világ, és szeretnénk legyőzhetetlen kíváncsiságot elültetni azokban, akiknek az életében a szarvasi élmények még ezután következnek. Izgatottan várjuk, hogy milyen a szarvasi vendégszeretet. Vajon ki lesz az első ember, akit ott ismerünk meg, és akivel először hosszan elbeszélgetünk? Talán egy horgász a Körös partján, aki ismeri a folyó minden rezdülését, és már generációk óta ugyanarra a helyre jár halat fogni? Fantasztikus volt látni a minap a televízióban a Szarvasi Vízi Színházról szóló riportot. Már szinte ott ültem én is kis családommal, turistákkal. és Szarvas városának lakóival. Néztük az előadást. A háttérben méltóságteljesen kanyargott a települést ölelő folyó, mintha kíváncsi lenne a darab minden pillanatára. Tudom, rengeteg kincs vár ránk, amit ez az igazi magyar ékszerdoboz rejteget mindnyájunk számára.

Tehát köszöni a TOP 30 TÉELL a bíztatást, talán huszonkilenc jelölttársunk nevében is mondhatom, hogy amelyikünk bejut, mindent megtesz, hogy megszolgálja a bizalmat. Most pedig vágjunk bele, mutassuk meg, hogy velünk nem lőnek bakot Szarvason!

Megvallom őszintén, eddig egyetlen komolyabb látogatástól eltekintve, nem voltam Szarvas városában, de hát szó, mi szó, a csábító tengerparti last minute akciók sokszor zavart okoznak kalandvágyó agyunkban, és téves irányt adnak sokunknak. Belátjuk vagy nem, az ember hajlamos háttérbe szorítani igazi, hazai értékeit, és engedi porosodni tradícióit. Persze én már látom a feladatot, és készen állok rá, hogy az emberi fejekben a szarvasi tradícióra rakódott porréteget lefújjam, és szakképzett TÉELL csapatommal, felhívjam a figyelmet azokra a kincsekre, amik a városban várnak mindannyiunkra.
Talán legjobb, ha a kincskeresést a felszín megsimításával kezdjük. Elsőként ízlelgessük a város nevét: Szarvas. Engedjük, hogy pusztán a szó hallatán szárnyra kapjon a képzeletünk. És máris gyűlnek a képzettársítások. Egy óvodai emlék (én mondtam, hogy az alapoktól indulunk). Látom, ahogyan kedvenc óvónőm, Ilike néni sejtelmesen mosolyog a termünk bejárata felé egy december eleji napon. A következő pillanatban az ajtón belép a Mikulás, (persze ma már tudom, hogy Géza bácsi volt a jelmez alatt), és követik kedvenc rénszarvasai is. Mind a kilencen. (Innentől ez már képzeletem szüleménye, hiszen állami óvodába jártam, és nem volt soha kilenc rénszarvas karácsonykor, Mikulás is csak akkor, ha Géza bácsi éppen éjszakás volt, és műszak előtt bevállalta.) Egymás után ügetnek be: Táltos, Táncos, Üstökös, Íjas, Pompás, Villám, Csillag, Ágas és persze Rudolf. Óvodás társaim még nem ismerik őket. Ámulva kérdezik: „Vajon mik lehetnek ezek a szép teremtmények?”. Én tudom a választ. Szarvas…
Épp én is ámulatba esnék, és masszív rajongásban törnék ki Géza bácsi, és rénszarvasai láttán, amikor huss. És máris az iskolapadban találom magam. Rozika néni áll előttem, kezében irodalom könyv. Vékony nőies testalkat, rövid szőke, melírozott frizura, arcán kedves mosoly. Arany Jánosnál járunk. Tudom jól, hogy most mi következik. Felolvas egy verset a költőtől, mindig így barátkoztatja tanítványait az új művekkel. Elkezdi a Rege a csodaszarvasról-t… Frissülnek az élmények? Hunor és Magyar, a két dalia űzik, hajtják, a csodás szarvasgímet árkon-bokron át, ezer veszéllyel szembeszállva. Ne gondoljátok, hogy túl szentimentális vagyok. Hiszen a mai kor embere nyugodtan felvethetné Hunornak és Magyarnak: „Figyeljetek srácok! Telket, lakást akartok? Akkor használjátok ki, a fészekrakó program lehetőségeit, sőt most lehet, újra bevezetik a szocpolt. Nézzetek utána, ahelyett, hogy itt bohóckodtok az erdőben!”. Okos telefonjából máris mond hozzá két webcímet, ingatlanost, és hitelintézetet. Ez persze, némi túlzás, de végre jelentsük ki: A Mi Szarvasunk megér egy próbát.
Ha belegondolunk, hivatásunk, vagyis a TÉELL, igazából nem új keletű (bár bízom benne, hogy minden eddiginél professzionálisabb körülmények között gyakorolhatjuk majd). Az erdőt, és az ideális viszonyokat tesztelve a két dalia is a TÉELL szakmának egy elég extrém válfajában jeleskedett. Tisztában vagyunk, mi a tét. Hunorjaink és magyarjaink számára megmutatjuk a „Csoda Szarvast”. Segítségünkkel Szarvas „lőtávolon belülre” kerülhet mindenki számára, így írva újabb és újabb regéket számtalan ember számára. Szarvas a történelmi Magyarországon már állt a centrumban, hiszen területileg az ország közepét jelentette. Itt van tehát az idő, hogy a figyelem középpontjába kerüljön ismét. Azonban nem felejthetjük el, a városnak készen kell állnia, hogy befogadja és kellőképpen kiszolgálja azokat az embereket, akik úgy döntenek, hogy tradícióinkról, a port lesöpörve kalandot és egy otthonos helyet vadászva Hunorként és Magyarként vetik bele magukat Szarvas „erdejébe”. Kis családunk majd hiteles képet mutat, a legfontosabb szempontokat vizsgálva. Feladatra specializált képességekkel rendelkezünk, a legapróbb részletek sem kerülik majd el figyelmünk! Áron kommunikációs képességeit kihasználva villámgyorsan bekapcsolódunk a város vérkeringésébe. Hangot találunk, hiszen Szarvas hullámhossza már egy kicsit a miénk is. Denisz, a hedonista gasztroblogger minden lényeges nyomot követni tud. Fantasztikus és roppant „bonyolult az emberfelismerő módszere, amelynek lényege: enni ad, simogat, akkor barát. Egy dologtól azonban komolyan féltem őt. Mennyi idő alatt derítjük majd fel a Szarvasi Arborétumot? Hány fa lehet ott? Mert gasztrobloggerünk rendkívül alapos ilyen esetekben, és egyesével képes szignójával ellátni a fás területeket.
Én igazi női szemmel vizsgálódok majd, és ha netalán a fiúk tekintete elsiklik egy nő számára fontos kérdésen, közbelépek. Így garantált, hogy például egy fürdő felderítésénél ne csak a fürdőruhás lányok, és az étkező kerüljenek előtérbe, hanem valamennyi kiszolgáló egység is. Külön figyelmet fordítok a családok számára fontos kérdésekre is.

Blogom vége előtt egy kellemes restanciámnak kell még eleget tennem. Köszönjük a rengeteg tippet, javaslatot, bíztatást a „Miért éppen Szarvas” oldalon. Külön Pinczés Wickynek az arborétumról szóló részt, Kisuczky Évának őszinte vallomását Szegedről Szarvasra emlékezve, és Hajdú Marikának kiváló a buli ajánlatot (Ő egyébként bulizni a Napestig nevű helyet ajánlotta, hát ez sem egy villámlátogatásnak tűnik majd). Nem csak nekem tetszett Méhész Ibolya „bolond szerelmes” története, bizonyíték erre, hogy ő nyerte a szarvasi álomhétvégét (remélem találkozhatunk vele is majd augusztusban), és csábítóak Szőke Zsuzsa helyszínötletei is.
Elhivatottságunk óriási, mottónk változatlan. Velünk nem lőnek bakot Szarvason!