Szarvas összesen 16157 hektár, és nagyjából 18 ezren lakják. A Körös-parti város, amelyben bármerre indulunk, rövidesen biztosan a Körös-partra érünk, ma az ország egyik legkedvesebb városa vízparttal, arborétummal, pezsgő kulturális- és sportélettel, híres mozzarella-gyárral, pálinkafőzdével és gyógyfürdővel. A város változatos programjai között van kamarazenekari koncert, betyárnapok, de hagyományőrző és sportprogramok is, például az Amatőr Kenumaraton. Szarvason családosok, egyedülállók, nyugalomra vágyó idősek és élményeket kergető fiatalok egyaránt megtalálják a számításukat.
Egy újabb izgalmas találkozásban volt részünk Szarvason. A szarvasiak tanácsát, véleményét kértük, hogy vajon ki tudhat a leghitelesebben mesélni a békési város történetéről és nevezetességeiről. Mondhatjuk, hogy nem volt nehéz dolgunk, egybehangzó javaslatok alapján jutottunk el Dr. Kutas Ferenchez. Mindenki nagy tisztelettel beszélt róla, így nem csoda, hogy mi is kíváncsiak voltunk rá. A legtöbben „Tanár úrként” emlegetik, az ő munkássága azonban jóval több ennél, hiszen egy sokoldalú, művelt és magával ragadó úriembert ismertünk meg személyében.
Persze ez a néhány sor, csupán támpont. Egy élmény volt Tanár úrral Kultúr-túrázni, reméljük még lesz rá lehetőségünk. Bízunk benne, hogy segítségével Szarvas további értékeit is bemutathatjuk.
Íme egy villám biográfia:
1940-ben Szentesen született. Magyar-történelem szakos középiskolai tanár, később s szarvasi gimnázium igazgatója, egyetemi bölcsészdoktor. 1986 óta munkatársa a Szarvas és Vidéke c. hetilapnak; 1988-tól a Szarvasi Krónika egyik alapító szerkesztője, 1989-től felelős szerkesztője; 1992-ben a Szarvasi Krónika Alapítvány megszervezője, kuratóriumi tagja, ügyvivője. 1996-ban indította el és szerkeszti a Szarvasi Krónika Kiskönyvtára sorozatot. 1995-től a szegedi Mozaik Oktatási Stúdió magyar-tankönyvcsaládjainak szakmai lektora, tankönyvíró. 1989-től 2000-ig a Szegedi Rádió Békés megyei tudósítója.
Már nagyon vártuk a vasárnapot. Egy hosszú hét után, korán reggel ébredtünk, hogy időben ott legyünk a nyüzsi közepén. Itt tartózkodásunk alatt jártunk már ugyan a piacon, de most végre jó alaposan körbejárhattuk. A szarvasi pultos- kitelepülős kereskedelmi központ, nevezzük piacnak, nem túl nagy. Egyébként kedvünkre válogathatunk a zöldségtől a szerszámokig minden közül. Miközben Erika és Denisz megállt egy ruhát áruló hölgynél alkudozni, addig én máris a horgászbotosnál álltam. Nyugodtan mondhatjuk, a pecabot Szarvason olyan, mint a Jediknél a lézerkard. Mindig kéznél kell lennie. Ahogy azt megszokhattuk, jó sűrűn vannak az árusok, szóval nagyon figyelni kell, nehogy a flexeknél mellényúlva egy női fehérnemű kerüljön a kezünkbe. Szerencsére ezúttal megúsztam. Nem hiányozhat a CD és DVD részleg sem. A very Best of Bódi Gusztitól, egészen a Led Zeppelinen át, a Szandi szupergyűjteményig mindent megkaparinthatunk. Aztán fatálakról kezdtünk értekezni, megtudtunk egy fontos dolgot. Mosogatógépbe nem teszünk fatálat, étolajjal kell bekennünk, de sajnos amilyet szerettünk volna csak a jövő héten lesz. Ja, egyébként „fatális” hiba lenne Romániában venni, ugyanis ott drágább a faedényelosztó barátunk szerint.
Aztán nem kukoricáztunk, inkább megettük. Belekóstoltunk a békési csövesbe! Édesnek édes volt, hiába azért rá kell jönnünk, hogy egy mellszobrot megérdemel az, aki hajdanán először főzte meg. Egyszerűen szeretjük.
Kukorica után még kapacitálhatóak voltunk egy lángosra és egy fánkra is. Ezt is a piacon ejtettük meg természetesen. Falatozás közben találkoztunk egy kedves ismerőssel, Szabó Laci bácsi robogott be motorján, egészen az asztalunkig. Azért remélem, a Halászcsárdába nem így jár, bár kétségtelenül hatásos belépő. Szóval együtt megkávéztunk, eközben Denisz sem unatkozott. Komoly szakmai eszmecserébe kezdett új haverjával.
Ezután visszatértünk bázisunkra, az Aranyszarvas Apartmanházba. Ha már a szállásnál járunk, hétfőn egy költözés is vár ránk. Az Aranyszarvas után (http://www.aranyszarvas-apartmanhaz.hu), a Cervus Hostel-t teszteljük (http://www.cervus.hu/index.phtml). Fiatalos szállásnak ígérkezik. Külön érdekes lesz, hiszen a következő hét programjában szerepel egy gólyatábor is. Elkezdtünk összepakolni, hogy reggelre már ne maradjon sok tennivaló, majd a jövő heti programot szerkesztettük. Ezután egy jó ebéd várt ránk a Régimódiban. Háziasan elkészített halászlevet ettünk, és levezetésként rántott gombát, sültkrumplival. A délután hátralévő részét, pedig a napsütésben és a medencében fürdéssel töltöttük. Közben a Dr. Kutas Ferenccel készült riportokat is elkezdtük szerkeszteni. Ezekből az interjúkból nemsokára jön az első „kultúrbomba”. Este a Don Pedroban vacsoráztunk, ahol isteni a tortilla, ezt tapasztalatból állíthatjuk. Rántott csirkemell csíkokkal és körözöttes alappal. Meg kell kóstolni! A hétfő délután madárlesre megyünk az Anna ligetbe. Érdekesnek ígérkezik. Hogy tényleg az lesz-e hamarosan kiderül.
Délután beszaladtam egy kisboltba, Szarvason. Sietnem kellett, hiszen hárman vártak rám a Tigrisben. Erika, Dr. Kutas Ferenc helytörténész és Denisz a gasztroblöki. Épp sorra kerülnék, amikor váratlanul egy kedves női hang üti meg a fülem: „Áron, hogy van a mandulája?”. Azonnal hátrafordultam. Egy hölgy mosolyog rám, és néz érdeklődve. Villámgyors beszélgetés, bemutatkozás, a kiflik és a petrezselymek között, aztán máris az utcán folytattuk. Egy háromtagú családdal, a Rédey családdal találkoztunk. Ők drukkoltak nekünk a döntőben, nézték a TV-s anyagokat, hallottak munkánkról a rádióban, és olvassák a blogot. Gyöngyösről érkeztek, és itt töltik szabadságukat. Megismerik a Bolzák titkait, sétálnak az Erzsébet ligetben, és megízlelik a szarvasi ételkölteményeket. Az ilyen pillanatok mutatják meg, hogy sikerül közvetítenünk Szarvas kincseit. A Rédei család már Szarvason van. Itt vannak, hogy felfedezzék. Mi várunk benneteket is. Mikor indultok?
Számos fantasztikus találkozáson vagyunk már túl szarvasi küldetésünk eddigi ideje alatt is, de azt már most kijelenthetjük, hogy ez az egyik legemlékezetesebb lesz. Kezdjük a témával. Tévé Maci! Hányszor láttuk, hányan nőttünk fel rajta? A magyar televíziózás kétségtelenül egyik kultikus figurájává nőtte ki magát. Klasszikus lett, mint Taki bácsi és az ő Ladája. Szóval szeretjük, ezt a mi kis medvénket. A készítője, tizenöt éve Szarvason él és még mindig teljes erőbedobással dolgozik. Felkerestük Szabó Laci bácsit. Hetvenöt éves elmúlt, de külsőre simán letagadhat, egy tízest, belül pedig örök fiatal.
Egy belvárosi kávézóban találkoztunk, egy közös kávé aztán, uzsgyi. Éreztük már az első pillanatokban, hogy egy roppant tartalmas délután előtt állunk. Pár sarok autóval megtéve, és máris egy négyemeletes panelház második emeletén találtuk magunkat. Ez afféle alkotói fészek. Festőállvány, festmények, és megszámlálhatatlan makett. Autók, repülők, hajók, és egy fantasztikus tűzoltóautó gyűjtemény. Sok száz darab. Laci bácsi említette, hogy egy játékmúzeum létrehozása lenne az álma, melyet Szarvason szeretne megvalósítani. Reméljük sikerrel jár, és sokan mellé állnak. Körbe nézve otthonában, hallgatva történeteit, lenne mivel megtölteni a múzeum termeit. Hosszas beszélgetés és számos történet után, ismét autóba pattantunk.
Irány Laci bácsi otthona. Már csak pár perc és találkozunk élőben a Tévé Macival. Fejemben ott a kérdés, ami közel húsz éve eldöntetlen. Vajon a Maci fiú, vagy lány? Emlékszem gyerekkoromban barátokkal, ismerősökkel sohasem tudtunk egyértelmű bizonyítékot szerezni. De most itt van velünk a készítője! Most már nem menekülhet, a megfelelő pillanatban neki fogom szegezni a kérdést. Megérkeztünk egy rendezett hangulatos házhoz. Pár pillanat, és máris az előtérben vagyunk. Sok-sok kép a falon, melyet Laci bácsi készített. Megmutatja új stílusát, új színvilágát, aztán irány a kisszoba. Ahol a „Maci” lakik. Aztán megpillantjuk, gondosan bedobozolva, mellette Mirr-Murr, csak hogy ne unatkozzon. Ámultunk a látványtól és az egymást követő történetekről. Huszonöt év, az animált filmek világában. Fóky Ottóval közösen dolgozva készültek a legendás figurák. Mirr-Murr és kalandor barátja Oriza Triznyák. A Tüskéshátú, az Ugrifüles és mai blogunk címszereplője a Tévé Maci.
Aztán szép lassan egyre kevesebb szó esett a bábokról, és egyre több festészetről, faragásról, és a jövőről. Szabó László lítiumos akkumulátorról kell, hogy működjön, különben honnan lenne ennyi ereje. Számos tervvel a fejében, aktívan, mi több hiperaktívan él. Fest, makettezik, kiállításokat tart, festészetet tanít, alkotótábort szervez, repülőnapot rendez és közben gyűjteményét igyekszik rendszerezni. Ámultunk, és mint két gyerek, a süteménybolt előtt csorgattuk nyálunk fantasztikus élményeire, melyet szórakoztatóan és magával ragadóan ad át. Egy rövid ízelítő Szabó Lászlóról. Készítünk egy hosszabb anyagot is, melyet szintén majd itt a blogon osztunk meg.
Szarvas újabb kincsére bukkantunk ez kétségtelen. Bár Szabó László az ország kincsei között is említhető. Jahh, és azt mondanom sem kell, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy a Tévé Maci fiú e vagy lány. Szerinted? Talán egyszer még megkérdezhetjük Laci bácsitól, bár félek, még több évre elegendő történettel van felvértezve, hogy ismét elfelejtsem a kérdést.
