Köszönjük a sok gyógyulást és jó kívánságot tartalmazó üzenetet! Reméljük Áron végleg a gyógyulás útjára lép. Reggel korához képest:) egész frissen ébredve a Lux Panzió bár-recepcióján két kedves hölggyel találkozott, akiknek némi segítségre volt szükségük. Rögtön elő tőrt belőle az apai tanítás, mely szerint a hölgyeket tisztelni és segíteni kell. Egyébként állítása szerint már többször akarták lovaggá ütni, de mivel a Sir Lancelot és a Don Quijote név már foglalt így nem tudott megegyezni. Bár ezek sem  lettek volna tökéletesek, hiszen az egyik munkahelyén mindig esik, - nem úgy mint Szarvason- , a másik híres hős esetében pedig mindig együtt kell mozogni egy Sancho Panza nevű köpcös, szőrős férfivel, ami most nem divatos. Esetleg, ha Pamela Anderson kisasszony lehetett volna kirendelt titkárnő, még a közös lovon való utazásba is belement volna. De ez már történelem. Addig vacillált, míg csak a Lovag Lóizom név maradt szabad, az pedig végkép szóban sem jöhetett. A lényeg a két hölgy problémája. Nézzük a gyors helyzetet! Anya és lánya. A lány párja, ahogyan ő nevezi „Ürgéje” pecaőrült, és állítólag nem csak bolondja, hanem érti is. Csak a tisztánlátás végett. Hajas László kiváló mesterfodrász, szakmája elismert profija. De amit tudunk róla, hogy a lovaglás lényegét még nem érti. Emlékezzünk csak a Nemzeti Vágtán történt esésére. Ő azt mondja bevágtak elé, én azt mondom, nehéz úgy lovagolni, hogy a dauer víz ne loccsanjon ki és a ló szemébe se menjen. Tehát ha valamit csinálunk, akkor oda kell koncentrálni. Szóval „Ürgénk” aki a pecázás mestere a két hölgyet, épített körülmények között lepattintotta, mivel fontos számára a biztonságuk, aztán irány a peca! Az autót elvitte, hiszen abban volt a horgász felszerelés a halak legnagyobb bánatára és így tuti nem követik, hiszen tudjuk pecahelyen nincs térerő.

Szóval ebéd a Halászcsárdában-négyesben. Vau-Vau!!! Bocs Denisz! Akarom mondani négyen elkísértük Deniszt a hedonista  gasztro-bloggert ebédelni . Az ételek képekben tálalva.

Jó hangulatú, finom ízű ebéd után a két hölgyet visszakísértük a huszonegyedik századi kastélyukba, amely manapság Lux Panzió néven ismert. Kis pakolászás, aztán irány az ország szíve, de előtte jó turista elmegy a Tourinformba. Mi mentünk, láttunk, infót kaptunk. Gombár Hajni és a csapat mindenkit szeretettel fogad. Ötletel, javasol, ajánl, segít.

Ahogy azt szerencsére nagyon sokan tudják, és a szarvasi emberek nagyon büszkék is rá, a Történelmi Magyarország közepe pontosan a békési város területén található. Hol máshol, mint a Körös partján. Igazából kezdek gyanakodni, hogy a szarvasiak, minden félét beszereztek (főiskolát, Vízi színházat, Anna ligetet, Arborétumot) aztán hoztak hozzá egy folyót is:). Az ország közepén egy emlékmű található, amihez eljuthatunk autóval, vagy elsétálhatunk a Történelmi emlékúton is, melyet szép fából faragott szobrok kísérnek. A táv egyébként, egy jó ebéd utáni ideális séta.

Az emlékmű igazából egy szép malom. És említsünk meg rögtön egy szarvasi történetet, amit már mi is tudunk, mint fogadott várospolgárok. Babák Mihály mesélte, hogy a város lakói az emlékműhöz jártak megemlékezni a Trianoni békediktátumról. A határon túlra taszított magyarok pedig sokszor otthonukból hozott marék földdel érkeznek. Történt bármi, vagy történjék bármi, ők mindig eljöttek és mindig eljönnek majd!

Az autóhoz kis utcákon keresztül sétáltunk vissza, és közben megtaláltuk eddigi kedvenc kis utcánkat. A Malom utcát. Szép házak, rendezett, szemet gyönyörködtető kertek, és elbűvölő, aranyos emberek. Erika megtalálta szarvasi kozmetikusát, akivel rögtön virágszakmai eszmecserét is folytatott. Egy speciális technikai megoldást is felfedeztünk. A garázsajtó alá beszerelt slagcsonkot! Miért? Hát hogy néz ki, ha az ember a garázs tetején, vagy oldalán húzogatja mobil-nabucco vezetékét? A fotót ez ügyben még nem tudjuk prezentálni, mert óriási hibát elkövetve nem vittünk tartalék aksit a fényképezőgéphez és pár másodperccel előtte lemerült. Ezt persze csak azért valljuk be ilyen töredelmesen, mert „Szakik” százai kérdeznék meg, hogy néz ki. Így van lehetőségünk azt mondani, hogy később szállítjuk a felvételeket. Megállás ezután sem volt! Közeledik este nyolc óra! „Vers a vízen” előadás a Vízi Színpadon. Egy bohózatot láttunk, fiatal tehetséges színészektől. A környezetet pedig már amúgy is említettük. Na, jó akkor megint! Varázslatos, csupa nagybetűvel. És az előadás alatt háromszor rabolt ragadozó hal a Körösön, amit reflektorvilágításban nézhettünk végig. Ez egy jó tipp, hogy csalogassunk megrögzött pecást színházba:). Külön megemlítjük egyébként "Baksit". Ő volt az este házigazdája amit kellő alapossággal megoldott. Hivatását tekintve fotós, és olyan ember benyomását kelti, akinek folyamatosan pörög és jár az agya, gondolkodik. Nagyjából neki egy xanax tabletta olyan lehet, mint másnak a lónyugtató.  Az előadást követően irány a Lux és a napi fotótermés leválogatása.

Kezdjük magunkat otthon érezni Szarvason. Már sok embert ismerünk, és itt kötelező megjegyezni, hogy a „csodafegyver”, aki igazából nem csak farsangkor, és április elsején érdemel Superman-es dreszt, Denisz, a hedonista gasztroblogger. Mindenkit levesz a lábáról és egész jól viselkedik. Egy óriási gond van vele. A száraz táp három nap után olyan neki, mint Superman-nek a Kriptonit. A közelébe se megy…