Nem írtuk el a címet, ismét jó napunk volt, élményellenőrök közt csak „ló nap” a szó legszebb értelmében. Részt vettünk a hetedik alkalommal megrendezésre kerülő Meghívásos Pónifogathajtó versenyen. Az első héten Kasik György és fia Gyuri segítségével átéltük a fogathajtás érzését. Áron bátran vállalkozott rá, hogy kipróbálja milyen bakon ülni, bár a városban kicsit merész vállalkozás. A mai nappal már van tapasztalatunk abban is, milyen egy igazi pályán vezetni, ahol nem csak arra koncentrál az ember, hogy jobbra-balra kanyarodjunk és időben álljunk meg, hanem arra is, hogy a lehető legkevesebb hibaponttal hajtsunk végig a pályán. Erre persze megérkezésünkkor mi sem számítottunk, a szervezők egyik kedves gesztusa volt. Mint tudjuk, a jó élményellenőr ízlel, kóstol, kipróbál, így ha lehetősége van fogatot is hajt. Áron első éles pályán hajtása, a szakemberek véleménye alapján bíztató, hiszen amellett hogy kevés hibapontot szerzett, szép tartása volt a bakon. Egy igazi lovasnál ez is nagyon fontos. Era véleménye szerint, egy-két kör után az időeredménye is jobb lett volna, hiszen akkor már ismerte volna a terepet. Utólag persze láttuk, hogy az igazi szakember verseny előtt saját lábán járja be a pályát és biztos, hogy a fejében már tudja is, hol, milyen sebességgel, és milyen íven vezeti a fogatot. Egyébként Áron teljesítményét reményeink szerint be tudjuk majd mutatni, ugyanis készült róla felvétel.
Jó volt látni, hogy e kedves városkának ismét van egy újabb programja, amellyel lehetőséget ad az itt és a térségben élők, valamint az ide látogatók kellemes kikapcsolódásához. Az esemény rangját jelzi, hogy Babák Mihály polgármester is felpattant a bakra. Majd jó vendéglátóként minket is elvitt egy körre, meglepetésünkre a zsűri előtt megállt, ahol emlékül serleget és oklevelet kaptunk. Végezetül nagyon finom marhapörkölttel pótolhattuk a napközben elvesztett energiánkat. A rendezvény hangulata magával ragadó volt, így kicsit ottfelejtettük magunkat…
…közel négy óra volt, hogy elindultunk egy másik rendezvényre ahol, már nagyon vártak minket… egy igazi Szivornya partiba csöppentünk, ahol Szarvas Városának Baráti Köre látott vendégül bennünket. Birkapörkölt, töltött káposzta, kapusznyika és sok kedves ember „barátok közt”. Semmiképpen nem maradhattunk le erről a programról sem, hiszen előző este ott voltunk az előkészületben. Dezső Pista vezetésével, a birka felkockázásából mi is kivettük a részünket. Na jó, Erika vette ki a részét, de tudtuk, hogy a finom ebédért, tenni is kell.
A „Szivornya tivornya”, ahogy a baráti kör tagjai hívják, már szintén egy komoly hagyományokkal bíró esemény. Jó volt látni, ahogy barátok, egyszerűen csak jól érzik magukat. Finomakat esznek, és isznak, beszélgetnek. Eddig még azt mondanánk, hogy mi is gyakran megtesszük ezt, de mi nem nézünk távcsövek segítségével délután napfoltokat, este pedig csillagokat. Sőt zenészek sem húzzák a muzsikát, hogy a Körös partján igazán jókedvűen nótázhassunk. Meghallgattuk a magyar nóta top twenty-t. Szegény David Gueatta, ha tudná, honnan kellene ihletet merítenie. A baráti kör tagjai, aktívan vesznek részt a város kulturális életében, többek között a Vízi Színház létrejöttében is komoly szerepet vállaltak. A következő tervük, ami ma délután született, hogy a város főterén, tartanak egy napkitörés vizsgálatot teleszkóp segítségével, hogy abban a csodálatos látványban ne csak nekik, hanem a szarvasiaknak és az idelátogatóknak is része lehessen. Jah, és Szarvason rábukkantunk, a mobil wc egy speciális változatára, amit egy telefonfülkéből alakítottak ki…
Este nosztalgiázás gyanánt egy baráti kávét ittunk a Lux Panzióban, Szabó Roberttel, aki egyébként Áron szarvasi tenisz páros partnere lett ittlétünk alatt. Majdnem tíz órakor érkeztünk a Piramisba, egy finom vacsorára. Megint Denisz járt jól, hiszen ő sohasem rendel semmit, mégis mindig legalább kétfélét eszik. Ha már gasztrbloggerünknél járunk, említsük meg, hogy jelenlegi szállásunkat nagyon élvezi. A Liget Wellnes apartman sorában, már mindenkinél megreggelizett. A bűvös jel számára, a tányér és evőeszköz csörgés. De, neki ez a feladata, hiszen ő az ország első hedonista gasztrobloggere. Éjjel egy óra van, és Denisz persze már régóta alszik. Ő már nagyon várja a reggelt, hogy ismét végigjárja szomszédainkat. Mi is várjuk a reggelt (bár kicsit késhetne), hogy újabb élményeket szippantsunk magunkba Szarvason…
