Lehet, hogy nem a legjobb napot választottuk, hiszen őrült forróság volt, de semmiképpen sem bántuk meg, hogy ellátogattunk a Békésszentandrási duzzasztóhoz, vagy eredeti nevén, a Horthy István Zsilipműhöz. A duzzasztó egyike a kevés megvalósult vízügyi beruházásoknak, ami a két világháború között zajlott Magyarországon. Építése hat éven át, 1936-tól 1942-ig tartott. A vízlépcső fő szakértője a később világhírnévre emelkedett Mosonyi Emil volt, aki az 1950-es évek második felében elhagyni kényszerült az országot. Később a világ számos országában dolgozott.

Személyesen Horthy Miklós avatta fel 1942-ben az új duzzasztót és zsilipet, melyet a nem sokkal azelőtt elhunyt kormányzó helyettes Horthy Istvánról neveztek el. Mi is bementünk, a vezérlőközpontba, ahová annak idején a kormányzó. A második részben látható is, amikor megismerkedünk a duzzasztó irányításának menetével.

Egy fontos tanács az idelátogatóknak. Ha nyári forróságban érkeznek, akkor mindenképpen tároljanak vizet, hiszen a betonhegyek között óriási a forróság. Egyébként csoportok esetén hasonló idegenvezetésben lehet részük a kíváncsiaknak. Bennünket Majoros Attila kísért végig, aki szórakoztatóan és profin mutatta be a duzzasztót. Egy túrát megér. Ha valaki pedig vízitúra keretében közelít az objektum felé, akkor élesben élhet át egy zsilipezést.

Egy találós kérdésünk is van mára! Vajon hogyan jutnak át a halak az egyik oldalról a másikra és vissza? Lehet, hogy ami egyszer leúszott, az ott is ragadt?

A duzzasztóhoz tartozó egy-két történetre is fény derült. A sztorizásban Megyeri Mihály szakaszmérnök segített. Volt két férfi, akik szájukban egy-egy virággal próbáltak átevezni a duzzasztón. Az ok természetesen a szerelem volt. Szerencsére nem történt tragédia…