Miért éppen Szarvas?

Legalább egy hétnek tűnt, már most annyi minden történt, annyi helyre hívtak. A sajtokat szeretőknek egy kis belső infó! Ugye nem hittétek, hogy ha már Szarvason vagyunk, nem látogatunk el a Mozzarella sajtgyárba? Elmegyünk és be is számolunk. De maradva a negyedik munkanapnál. Majdnem azt hittük, hogy otthon vagyunk. Áron korán reggel rádióba indul. Néhány álmos pillanat után, aztán eszméltünk, hiszen a Rádió Szarvas reggeli műsorában voltunk vendégek Dankó Ervinnél. Ő szintén Szarvas egyik „jelensége”. Cinikus, szókimondó, kritikus, tehát Áronnal rögtön közös szót találtak. Lehet, hogy a rádióknál, reggeli műsorvezetők esetében ez alapkövetelmény? Ervin mellett – de ezt Szarvason mindenki tudja, a csütörtök „polgármesteri” nap. Ekkor ugyanis Babák Mihály a város első embere műsorvezetőként csillogtatja képességeit és persze áll a lakók rendelkezésére, megválaszol és „probléma megold”. Így kivételesen három műsorvezető várta és ébresztgette Szarvast.

Erika fejében megfordult, hogy Áron egy rádióban van, ami olyan neki, mint gyereknek a plazákban a megőrző, így akár vásárolgatni is elmehetne, fel sem tűnne neki, ha csak órák múlva tér vissza. De az élményellenőr triónak jelenése van, a buszállomás mellett. Várj már rájuk egy hyper-szuper járgány! Négy kerék, metál festés, tuti fényszórók, alacsony fogyasztás, megbízhatóság és két lóerő. Indul a fogathajtás Szarvason! Igazság szerint, nem nagy kedvel bandukoltunk a kiindulópont felé. Áron azt mondta, hogy úgy olyanok leszünk, mint „Hans” a német turista, aki napsütésben feszít a városi forgalomban. Sőt, vegyük fel a klasszikus német-turistás divat gyöngyszemét: papucs, fehér zokni kompozíció, napelemes propelleres sapka és valami német negyedik vonalbeli focicsapat meze, amiben legalább jól beizzad az ember. Aztán a dolog hipp-hopp megváltozott! Ehhez elengedhetetlen volt két lovas mentorunk. Kasik György és ifjabb Kasik György.

Két újabb emberkincs a békési kisvárosból. Elragadóak, közvetlenek, kedvesek, őszintén és hivatásuk igazi profijai. Egy hosszabb beszélgetés menet közben a kocsin, aztán egy bátortalan kérdés az élmény-ellenőr trió férfi tagjától: „Megpróbálnám? Lehetne valami elhagyatott helyen?”. A válasz nemcsak pozitív, kifejezetten jól eső. Éreztük, hogy számukra is jó volt a találkozás, örültek, hogy minél többet akarunk megtudni hivatásukról, életükről, fogat hajtó versenyekről. Még talán a fehér zokni – bőrszandál kombo is belefért volna. Szóval Áront a bakra engedték. Az idősebb Kasik György maradt mellette, aki végtelen türelemmel magyarázta az abszolút alapokat, erről az óriási tudást igénylő feladatról. Csak úgy suhantunk Szarvas utcáin a pacikkal:)! Aztán egyszer csak bent találtuk magunkat a város centrumában. Jobbról autók, balról kamionok, emberek. De a Kosik csapat nem pánikolós, olyanok, mint a labdarúgásban a jó utánpótlásedző. Bizalmat szavaz a tanítványnak. Megúsztuk és egy nagyon fontos dolgot megtudtunk. Áron szeret fogatot hajtani, mert remek érzés. Nehéz, jól megtanulni sok idő, de ismét bebizonyosodott, a lovak fantasztikus állatok. Annyira, hogy gazdáikra még akkor is hallgatnak, ha épp más, mondjuk egy amatőr hajtó kezében a gyeplő. Kasik György néhány szóval segítette lovait, no és persze újdonsült tanítványát. Szóval fogatot hajtani szuper.

Ebédelni időnk sem volt, hiszen csatába indultunk. Óriási háború, mely csakis a legkitartóbbaknak való. Ezen a terepen egyedül Chuck Norris képes fél lábon helyt állni, de ő is csak maximum fél órán át. Rambo már többször sírva hazaszaladt, Schwarzenegger pedig, inkább szenátorrá választatta ,magát, hogy meg se kelljen próbálnia. Ez SZÁMHÁBORÚ az Arborétumban! Egy csapat vidám, lelkes gyerek fogadott bennünket, pár perces ismerkedés, aztán sorsolás melyikünk, melyik csapatba kerüljön.

Erika, aki állítólag anyai ágon Conan a barbár ük, ük, ük,ük, ük dédnagyapai leszármazottja és Denisz, a Kék csapatba került. Áron, aki pedig Mcgayver és Baywatch rajongó, örömmel csatlakozott a piros teamhez. A piros azért tetszett neki, hiszen az életmentő hölgyek ilyen színű gumimatrac felfújóval a vállukon mentik a fuldoklókat. A számháború fantasztikusan sikeredett. A gyerekek arcáról csak úgy sugárzott a vidámság és az izgalom. Bújtunk, rejtőzködtünk, osontunk, másztunk, lestünk, aztán ha lecsapott ránk egy nagyobb különítmény szaladtunk, önfeledten a gyönyörű erdőben, ahogy csak bírtunk. Mondjuk ez esetben nem álltunk meg a fáknál elhelyezett kis tábláknál, hogy elolvassuk és megtanuljuk nevüket magyarul és persze latinul.  A játék végén a Kék csapat lett a győztes. Erika okos játéka, és Denisz kiváló szaglása sokat segített a kékeknek, akik megérdemelten nyertek ezen a délutánon. Persze öröm jutott a piros csapatnak is. Áron felbújtotta az ifjoncokat, hogy fessék be Erikát nyugodtan szépen harci díszbe. Így sárga, piros, zöld és kék színű arccal nem volt baja a harccal. Ezután irány egy gyors késői ebéd a Halászcsárdában.

Picit tovább időztünk ott, mint terveztük. Egy kutya volt a dologban, de nem Denisz, kivételesen. Egy Beagle kutyus szaladt be a csárdába, nyakörvvel, de gazdi nélkül. Gyorsan hívtuk a kutya nyakában lévő bilétán talált számot. A tulajdonos nagy nehezen visszahívott és útnak indított fiát az ebért. Beni miközben mindezt intéztük meglógott. Így egész számháborús de javu-ben lehetett része Áronnak. Kutyát üldözve rohangál zihálva gyönyörű fák között. A Halászcsárda ugyanis gyönyörű helyen fekszik. Egyik fele a Köröst nézi, a másikat pedig az Erzsébet liget öleli át. A kutyust ismét befogtuk és hazajutattuk. Az idő sürget, este hat órára a Körös Televízió várt bennünket egy élő beszélgetős műsorba. Épp hogy odaértünk, és Erikának is sikerült szerencsére megszabadulni újfajta Kiszel Tündét megidéző nyári sminkjétől időre. Ha a fején hagyja esetleg a blue boksz is beleborzongott volna.

A műsorban jól éreztük magunkat. Este már teljes nyugalomban vagyunk, tudjuk reggel a Fánkos-Lángososban indítjuk a napot Hudák László meghívásának eleget téve ... (erről természetesen a következő bejegyzésben részletesen beszámolunk, aki volt már ott tudja milyen várható vélemény születik, aki még nem, az úgy sem hiszi el :) ...  így a mai nap folyamán az érdeklődőknek figyeleeem)

Elvitt bennünket az ár. Konkrétan szinte feldolgozni sincs időnk az eseményeket. A sorok írásakor szinte már ismét autóban ülünk és egy jónak ígérkező rendezvényre megyünk. Kenumaraton lesz 9 órától. Jól hangzik, csak hát az időzítés... Ne felejtsük el, hogy tegnap pálinka versenyt tartottunk a Galéria Grillben, melynek hivatalos neve: Első Szarvasi és Szabolcsi Pálinka Párbaj. 21 km leevezése után érkeznek az anyagok amikkel adósak vagyunk. Űzzük tovább a Csodaszarvast, nézd csak ott szalad. Fuss utána!!!

Köszönjük a sok gyógyulást és jó kívánságot tartalmazó üzenetet! Reméljük Áron végleg a gyógyulás útjára lép. Reggel korához képest:) egész frissen ébredve a Lux Panzió bár-recepcióján két kedves hölggyel találkozott, akiknek némi segítségre volt szükségük. Rögtön elő tőrt belőle az apai tanítás, mely szerint a hölgyeket tisztelni és segíteni kell. Egyébként állítása szerint már többször akarták lovaggá ütni, de mivel a Sir Lancelot és a Don Quijote név már foglalt így nem tudott megegyezni. Bár ezek sem  lettek volna tökéletesek, hiszen az egyik munkahelyén mindig esik, - nem úgy mint Szarvason- , a másik híres hős esetében pedig mindig együtt kell mozogni egy Sancho Panza nevű köpcös, szőrős férfivel, ami most nem divatos. Esetleg, ha Pamela Anderson kisasszony lehetett volna kirendelt titkárnő, még a közös lovon való utazásba is belement volna. De ez már történelem. Addig vacillált, míg csak a Lovag Lóizom név maradt szabad, az pedig végkép szóban sem jöhetett. A lényeg a két hölgy problémája. Nézzük a gyors helyzetet! Anya és lánya. A lány párja, ahogyan ő nevezi „Ürgéje” pecaőrült, és állítólag nem csak bolondja, hanem érti is. Csak a tisztánlátás végett. Hajas László kiváló mesterfodrász, szakmája elismert profija. De amit tudunk róla, hogy a lovaglás lényegét még nem érti. Emlékezzünk csak a Nemzeti Vágtán történt esésére. Ő azt mondja bevágtak elé, én azt mondom, nehéz úgy lovagolni, hogy a dauer víz ne loccsanjon ki és a ló szemébe se menjen. Tehát ha valamit csinálunk, akkor oda kell koncentrálni. Szóval „Ürgénk” aki a pecázás mestere a két hölgyet, épített körülmények között lepattintotta, mivel fontos számára a biztonságuk, aztán irány a peca! Az autót elvitte, hiszen abban volt a horgász felszerelés a halak legnagyobb bánatára és így tuti nem követik, hiszen tudjuk pecahelyen nincs térerő.

Szóval ebéd a Halászcsárdában-négyesben. Vau-Vau!!! Bocs Denisz! Akarom mondani négyen elkísértük Deniszt a hedonista  gasztro-bloggert ebédelni . Az ételek képekben tálalva.

Jó hangulatú, finom ízű ebéd után a két hölgyet visszakísértük a huszonegyedik századi kastélyukba, amely manapság Lux Panzió néven ismert. Kis pakolászás, aztán irány az ország szíve, de előtte jó turista elmegy a Tourinformba. Mi mentünk, láttunk, infót kaptunk. Gombár Hajni és a csapat mindenkit szeretettel fogad. Ötletel, javasol, ajánl, segít.

Ahogy azt szerencsére nagyon sokan tudják, és a szarvasi emberek nagyon büszkék is rá, a Történelmi Magyarország közepe pontosan a békési város területén található. Hol máshol, mint a Körös partján. Igazából kezdek gyanakodni, hogy a szarvasiak, minden félét beszereztek (főiskolát, Vízi színházat, Anna ligetet, Arborétumot) aztán hoztak hozzá egy folyót is:). Az ország közepén egy emlékmű található, amihez eljuthatunk autóval, vagy elsétálhatunk a Történelmi emlékúton is, melyet szép fából faragott szobrok kísérnek. A táv egyébként, egy jó ebéd utáni ideális séta.

Az emlékmű igazából egy szép malom. És említsünk meg rögtön egy szarvasi történetet, amit már mi is tudunk, mint fogadott várospolgárok. Babák Mihály mesélte, hogy a város lakói az emlékműhöz jártak megemlékezni a Trianoni békediktátumról. A határon túlra taszított magyarok pedig sokszor otthonukból hozott marék földdel érkeznek. Történt bármi, vagy történjék bármi, ők mindig eljöttek és mindig eljönnek majd!

Az autóhoz kis utcákon keresztül sétáltunk vissza, és közben megtaláltuk eddigi kedvenc kis utcánkat. A Malom utcát. Szép házak, rendezett, szemet gyönyörködtető kertek, és elbűvölő, aranyos emberek. Erika megtalálta szarvasi kozmetikusát, akivel rögtön virágszakmai eszmecserét is folytatott. Egy speciális technikai megoldást is felfedeztünk. A garázsajtó alá beszerelt slagcsonkot! Miért? Hát hogy néz ki, ha az ember a garázs tetején, vagy oldalán húzogatja mobil-nabucco vezetékét? A fotót ez ügyben még nem tudjuk prezentálni, mert óriási hibát elkövetve nem vittünk tartalék aksit a fényképezőgéphez és pár másodperccel előtte lemerült. Ezt persze csak azért valljuk be ilyen töredelmesen, mert „Szakik” százai kérdeznék meg, hogy néz ki. Így van lehetőségünk azt mondani, hogy később szállítjuk a felvételeket. Megállás ezután sem volt! Közeledik este nyolc óra! „Vers a vízen” előadás a Vízi Színpadon. Egy bohózatot láttunk, fiatal tehetséges színészektől. A környezetet pedig már amúgy is említettük. Na, jó akkor megint! Varázslatos, csupa nagybetűvel. És az előadás alatt háromszor rabolt ragadozó hal a Körösön, amit reflektorvilágításban nézhettünk végig. Ez egy jó tipp, hogy csalogassunk megrögzött pecást színházba:). Külön megemlítjük egyébként "Baksit". Ő volt az este házigazdája amit kellő alapossággal megoldott. Hivatását tekintve fotós, és olyan ember benyomását kelti, akinek folyamatosan pörög és jár az agya, gondolkodik. Nagyjából neki egy xanax tabletta olyan lehet, mint másnak a lónyugtató.  Az előadást követően irány a Lux és a napi fotótermés leválogatása.

Kezdjük magunkat otthon érezni Szarvason. Már sok embert ismerünk, és itt kötelező megjegyezni, hogy a „csodafegyver”, aki igazából nem csak farsangkor, és április elsején érdemel Superman-es dreszt, Denisz, a hedonista gasztroblogger. Mindenkit levesz a lábáról és egész jól viselkedik. Egy óriási gond van vele. A száraz táp három nap után olyan neki, mint Superman-nek a Kriptonit. A közelébe se megy… 

Előre eltervezett programunk, feszített, pontos és folyamatosan bővül, változik:). Ebből következik, hogy zajlik az élet a békési városban. Az igazsághoz tartozik, Áron tegnapi napja kemény volt, hiszen egész nap lázas, hol picit jobban, de többnyire rosszabbul ellenőrködött. Reméljük holnapra tényleg kutya baja, bocsánat Denisz baja se lesz. Ahogy említettük Áron és Denisz a túlélésért küzdöttek a gyilkos vírusokkal, akkora csatát vívtak, mint Dustin Hoffman és Rene Russo  a Vírus című moziban. Legalábbis ilyen mértékben szenvedtek.

Ez alatt Erika Szarvas belvárosában tett egy komolyabb sétát.Ellátogatott azokra a helyre, melyek igazi titkát csak és kizárólag a hölgyek ismerik széles-e világon, ahol sorsok dőlnek el, és bizalmas információk cserélnek gazdát a nap minden percében. Igen! Butikokban és cipőboltokban forgolódott, no és persze a város főterén ellenőrködött. Egy szarvasi bácsitól, és aki az unokájával suhant arrafelé elmesélte a „Ceres Nő” szobor történetét. Egy komoly kideríteni való feladat! A Ceres nőt ugyanis kilakoltatták korábbi helyéről, ami a Tourinform irodától nem messze állt. Helyére egy sellőt telepítettek, ki tudja talán a horgászokat akarták még inkább a belvárosba csábítani. Ceres hölgyünknek pedig új otthona lett Szarvas város főterén. Egyébként a költöztetés pontos okát a bácsi sem tudta, így ha netán valaki magában hordja az infót, az adja ki bátran. De ígérjük egyik sztenderd kérdésünk lesz, amíg nincs meg a hiteles válasz.

Az esti vacsora, nyugodtan mondhatjuk igazi békés(i) hangulatban telt. És igen már a második nap vacsoravendégeink voltak. Lehuppant mellénk Gianni, aki Szarvason látta meg a napvilágot Jánosként, és futott be szép karriert a világ számos pontját érintve, mint zöldség-gyümölcs felvásárló importáló szakember. Őt követte Péter. Ő tanárember, akitől egy vacsora alatt is hihetetlen sokat tanulhatunk. Az est mondása egyik koccintásunk alkalmával hangzott el. Áron és Péter is sört ivott. A pohár-törésteszt előtti pillanatban tanáremberünk kérdezte, „Sörrel koccintunk?”, mire a többiek, „letelt a százötven év…, bocsánatot kértek stb. Erre ő: „Az emberrel koccintunk, nem a sörrel!”. Ezután hirtelen Gianni és Péter olaszra váltott, és megbeszéltük, hogy a lényeg a fácse, a fácse, vagyis az arc. Azután sorba vettük az olasz városokat, északról dél felé haladva (ki ne tudná fejből), Lombardián át, Kemecse külsőn keresztül. Igazság szerint nem gondoltuk, amikor a pályázatunkat írtuk, legalább egy középfokú olasz nyelvvizsgára is szükségünk lehet.  Szóval egy ideig próbáltunk, okosan bólogatva olasz akcentussal meggyőző hmm, óó, illetve wááá hangokat hallatni, azután inkább a vacsiba temetkeztünk, amíg vacsorabarátaink visszatértek az országba. Jah, és ha már az evésnél járunk. Tegnap ismét egy igazi szarvasi specialitást kóstolhattunk meg. A "polgármester tenyere" címűt, ami egy valóságos műremek volt (többféle húsból készül pl. sertés, marha bélszín, libamáj). És ha már fejben egyébként is Olaszországban jártunk, akkor együnk is valami „olaszt” Szarvason, és itt most nem a pizza futárra gondoltunk. Rárepültünk egy isteni Pizzára. A tészta finom, a feltétek és az állag szuper! Köszönjük a vacsit Galéria Grill! 

Még egy fontos dolog! Krisztiánnal a Grill vezetőjével komoly szakmai kutatómunkába kezdtünk, amire pénteken pontot is teszünk! Vajon melyik a finomabb, a szabolcsi szilva-, vagy a szarvasi szilvapálinka? Pénteken kiderül, komoly zsűrit gyűjtünk össze és döntjük el jó hangulatban. Fél egy körül értünk vissza a szállásra. Bezuhantunk az ágyba, és készültünk egy újabb király „Szarvas napra”…

Pörgős másfél nap van máris a hátunk mögött, konkrétan csak blogolni nem volt időnk :). Ettől még persze mindenről beszámolunk. Kezdjük rögtön az indulás pillanatával, nézzünk egy gyors leltárt!

Várjuk az Opel szakembereinek megkeresését, mert szerintem egy Tigrát így felpakolva még ők sem láttak. Póló, ing, fürdőruha hegyek, öltöny, zakó, csinos női ruhák, 11 pár női és 8 férfi cipő és persze Denisz a hedonista gasztroblogger. Vasárnap nem sokkal éjfél előtt megérkeztünk Szarvas városába. Első állomáshelyünk a Lux Panzió, a belvárosban. Hamarosan részletes bemutatóval jövünk a szálláshelyről is, de most legyen elég annyi, hogy egy igazi celeb szállásra érkeztünk. Erről később még bővebben ejtünk szót.  Aztán egy röpke alvás után belevetettük magunkat az első munkanapunkba, mint turisztikai élmény-ellenőrök.

Délelőtt 10 órára megérkezett a Magyar Televízió stábja (az anyag a hétfő esti híradóban volt látható), majd a Békés Megyei Hírlap újságírója és fotósa. Kis diskurzus, kávé, azután irány a polgármesteri hivatal. Babák Mihály polgármester fogadott minket kollégáival, átestünk a formaságokon, és aláírtuk szerződésünket. Ezután ott helyben, az irodában rögtön leteszteltük a város első emberét. Kíváncsiak voltunk elfogad-e egy kötetlen, közös programot, némi Tarpai szilvapálinkával megspékelve (ezúton is köszönjük a Tarpa Manufaktúra segítségét).  A polgármester úr válaszában nem volt hiba: „Hol? Mikor?”.

Miután végeztünk a hivatalban,  irány a Vízi Színház. Beszélgettünk a színészekkel, akik már a következő darabot próbálták, és eközben Erika megtalálta a színpad egyetlen eldobott rágógumiját, a pech csak annyi, hogy cipőtalppal.

Délre már a Szolid Bohém étteremben volt jelenésünk, ahol ebédre vártak minket, és a TV2 Aktív stábját. A Bohémről csak annyit, hogy bármikor szívesen, egyébként pedig ez ügyben szállítjuk majd a képeket. Első ebéd utáni programunk olyan szarvasi kuriózum volt, amit tilos kihagyni, ha valaki Szarvasra látogat.

Ha bárki gondolkozott már azon, vajon van-e kapcsolat Szarvas és a Bermuda-háromszög között, de eddig nem talált választ erre a kérdésre, annak a Katalin II-őn a helye. És ha eddig soha nem jutott eszedbe, hogy a tőkés réce metálzöld feje és a férfiak hasonló színű BMW-je között mi az összefüggés, akkor csakis a Katalin II. hajóvezetőjétől kaphatod meg a választ.

Biztosan te is voltál már sétahajózni, talán nem is egyszer, de amit a Katalin II. fedélzetén tapasztaltunk, az valami egészen különleges volt. Demeter István hajóvezető vízi járgányán éreztük először igazán az első munkanapon, hogy tényleg megérkeztünk Szarvasra. A TV2-s csapattal megállapítottuk, hogy ha Cannes környékén születik, sztárok hajókapitánya és sokszoros milliomos lehetne, annyira magával ragadó. Sosem gondoltuk volna, hogy a Körösön hajózva tudjuk meg a Bermuda háromszög titkát. Az elsüllyedt Atlantis erőgépei, UFO-k, mágneses tér, negyedik dimenzió? Dehogy. Demeter úr tudja a választ, és ha te is jól válaszolsz a hajóskapitány, bocsánat, hajóvezető – ahogy magát nevezi – kérdéseire, színes könyvjelzővel jutalmaz. Sajnos a forgatás miatt, egy rövidített úton vehettünk csak részt, de tuti, hogy még vízre szállunk Demeter István hajóvezetővel a Katalin II. fedélzetén. A pletykákkal ellentétben a Katalin 1, (eredeti nevén Katalin, hiszen akkor még nem tudták, hogy lesz kettő) nem süllyedt el, csak sajnos manapság már annyira rossz az állapota, hogy legjobb esetben is csak levélnehezéknek lehetne használni.

A hajókázás után ellátogatunk a Szárazmalomhoz, amely Magyarország egyetlen működőképes, eredeti helyén fennmaradt szárazmalma. Hogy mennyire működőképes, és milyen mesés környezetben őröl, azt megnézheted a ma esti Aktívból. Mielőtt megérkeztünk volna Szarvasra, sok mindenre gondoltam, de hogy a „bohém menüt” egy szárazmalom kerekét hajtva fogjuk ledolgozni, arra nem számítottam. A teljes turisztikai élményellenőr csapat, Denisszel együtt beállt a lovak helyére, hogy ellenőrizzük, tényleg működik-e a malom. Persze Denisz megint a könnyebbik utat választotta: üldögélt a keréken, és élvezte, hogy akár egy kutyakörhintán, boldogan pörög, miközben mi egész más malomban őröltünk. Milyen szép képzavar. De hogy mennyire igaz, azt a saját szemeddel is láthatod az Aktív augusztus 2-i adásában, vagy az alább tálalt videóban.

A malomból, a Szlovák Tájházba mentünk. Beléptünk a kapun, és akár Alíz Csodaországban, egy másik világban találtuk magunkat. Nem kellett üregbe esnünk, csupán belépnünk egy kis csilingelő ajtón. Subát próbáltunk, zenélő képet néztünk, és majdnem összetörtünk egy több mint száz éves padot. A házat társadalmi munkában vezető néni kifogyhatatlan a történetekből. Az első munkanapon csak egy villámlátogatásra volt idő, de hogy neked is mesélhessünk a Szlovák Tájházban lakó történetekről, ehhez legalább egyszer biztosan vissza kell még jönnünk ide. Persze, ha első kézből szeretnéd megkapni Zsuzsa néni sztorijait, aki szlovákul köszönt, ahogy belépsz a csengettyűs ajtón, akkor pénteken csomagolj, és gyere Szarvasra.  

A Szlovák Tájház után a Napestig strand volt a következő programpont. Az idelátogató a Körösben fürödhet, és römizhet a parton, egy jó fröccsel kísérve. Áron kipróbálta a vizet. Nehogy elteljen az első nap fürdőzés nélkül. Talán ez volt a nap egyetlen rossz döntése, mert estére belázasodott, és úgy megfájdult a torka, mintha hosszú órákon át Balázs Pali nótákat zengett volna. Sebaj, ma még szenved, reméljük holnapra jobban lesz. A strand után még benéztünk az Arborétumba.  

Az Arborétum gyönyörű, leírni alig lehet, látni kell. Megpróbáljuk képekben bemutatni, de mindez gyenge utánzata csupán a valóságnak. A látvány mellett rengeteg gyermekprogram is vár az idelátogató családokra. Mi is találkoztunk itt lurkókkal, akik szerdára számháborúzni hívtak minket. Hogy a táborozó srácok között igazi csapattagnak érezzük magunkat, két csapatpólót készítettek nekünk. Áron persze már ma a számháborúban bevethető taktikán agyalt. Azt tervezi, hogy a kamerával bepásztázza majd a területet, jó nagy felbontásban, ezzel kompenzálva a fiatalok fürgeségét. Az Arborétumba egyébként még jövünk majd, hiszen egy rövid egyórás látogatás során éppen csak szippantottunk egyet a hatalmas kert levegőjéből. Rengeteg program vár még itt ránk. Hogy csak egyet említsek: éjszakai detektoros denevérles.

Ezután számtalan élménnyel felvértezve tértünk vissza bázisunkra, a Lux Panzióba. Fújtunk egyet és máris vacsizni indultunk, végigsétálva Szarvas pazar belvárosán. A Galéria grillben újabb kalóriabombában volt részünk. Fotók mellékelve. Jahh és Denisz erőteljes röhögésbe kezd, száraztáppal akarjuk etetni. Na persze. Nem túl bíztató, főként, hogy még csak egy nap áll mögöttünk. Dolgok amiket egy nap után tapasztaltunk. A szarvasiak szeretik az embereket, nagyon tudnak főzni, fantasztikus „kincseik” és elképesztő történeteik vannak. Akkor hát, fel a következő napra.