Előre eltervezett programunk, feszített, pontos és folyamatosan bővül, változik:). Ebből következik, hogy zajlik az élet a békési városban. Az igazsághoz tartozik, Áron tegnapi napja kemény volt, hiszen egész nap lázas, hol picit jobban, de többnyire rosszabbul ellenőrködött. Reméljük holnapra tényleg kutya baja, bocsánat Denisz baja se lesz. Ahogy említettük Áron és Denisz a túlélésért küzdöttek a gyilkos vírusokkal, akkora csatát vívtak, mint Dustin Hoffman és Rene Russo  a Vírus című moziban. Legalábbis ilyen mértékben szenvedtek.

Ez alatt Erika Szarvas belvárosában tett egy komolyabb sétát.Ellátogatott azokra a helyre, melyek igazi titkát csak és kizárólag a hölgyek ismerik széles-e világon, ahol sorsok dőlnek el, és bizalmas információk cserélnek gazdát a nap minden percében. Igen! Butikokban és cipőboltokban forgolódott, no és persze a város főterén ellenőrködött. Egy szarvasi bácsitól, és aki az unokájával suhant arrafelé elmesélte a „Ceres Nő” szobor történetét. Egy komoly kideríteni való feladat! A Ceres nőt ugyanis kilakoltatták korábbi helyéről, ami a Tourinform irodától nem messze állt. Helyére egy sellőt telepítettek, ki tudja talán a horgászokat akarták még inkább a belvárosba csábítani. Ceres hölgyünknek pedig új otthona lett Szarvas város főterén. Egyébként a költöztetés pontos okát a bácsi sem tudta, így ha netán valaki magában hordja az infót, az adja ki bátran. De ígérjük egyik sztenderd kérdésünk lesz, amíg nincs meg a hiteles válasz.

Az esti vacsora, nyugodtan mondhatjuk igazi békés(i) hangulatban telt. És igen már a második nap vacsoravendégeink voltak. Lehuppant mellénk Gianni, aki Szarvason látta meg a napvilágot Jánosként, és futott be szép karriert a világ számos pontját érintve, mint zöldség-gyümölcs felvásárló importáló szakember. Őt követte Péter. Ő tanárember, akitől egy vacsora alatt is hihetetlen sokat tanulhatunk. Az est mondása egyik koccintásunk alkalmával hangzott el. Áron és Péter is sört ivott. A pohár-törésteszt előtti pillanatban tanáremberünk kérdezte, „Sörrel koccintunk?”, mire a többiek, „letelt a százötven év…, bocsánatot kértek stb. Erre ő: „Az emberrel koccintunk, nem a sörrel!”. Ezután hirtelen Gianni és Péter olaszra váltott, és megbeszéltük, hogy a lényeg a fácse, a fácse, vagyis az arc. Azután sorba vettük az olasz városokat, északról dél felé haladva (ki ne tudná fejből), Lombardián át, Kemecse külsőn keresztül. Igazság szerint nem gondoltuk, amikor a pályázatunkat írtuk, legalább egy középfokú olasz nyelvvizsgára is szükségünk lehet.  Szóval egy ideig próbáltunk, okosan bólogatva olasz akcentussal meggyőző hmm, óó, illetve wááá hangokat hallatni, azután inkább a vacsiba temetkeztünk, amíg vacsorabarátaink visszatértek az országba. Jah, és ha már az evésnél járunk. Tegnap ismét egy igazi szarvasi specialitást kóstolhattunk meg. A "polgármester tenyere" címűt, ami egy valóságos műremek volt (többféle húsból készül pl. sertés, marha bélszín, libamáj). És ha már fejben egyébként is Olaszországban jártunk, akkor együnk is valami „olaszt” Szarvason, és itt most nem a pizza futárra gondoltunk. Rárepültünk egy isteni Pizzára. A tészta finom, a feltétek és az állag szuper! Köszönjük a vacsit Galéria Grill! 

Még egy fontos dolog! Krisztiánnal a Grill vezetőjével komoly szakmai kutatómunkába kezdtünk, amire pénteken pontot is teszünk! Vajon melyik a finomabb, a szabolcsi szilva-, vagy a szarvasi szilvapálinka? Pénteken kiderül, komoly zsűrit gyűjtünk össze és döntjük el jó hangulatban. Fél egy körül értünk vissza a szállásra. Bezuhantunk az ágyba, és készültünk egy újabb király „Szarvas napra”…