Az igazat megvallva, mai utunknak félve vágtunk neki, és ilyen még nem volt szarvasi küldetésünk egy hónapja alatt. A jó élményellenőr persze erőt vesz magán és legyőzi félelmeit, hajtja a kötelességtudat, a felfedezni vágyás ereje. Ezt már korábban is bizonyítottuk, hiszen nem sokan ülnek fel lóra életükben először épp a televízió nyilvánossága előtt egy Roberto Santi magassarkú cipőt lábról lerúgva. Ne felejtsük el, Erika így nyitott egy hónappal ezelőtt, a Brúnó Lovastanyán. Ma azonban nagyobb volt a tét. Gallicoop látogatásunk előtt azon tanakodtunk, lehet, hogy olyasmit látunk, ami esetleg egy életre elveheti kedvünket a párizsis és pulykasonkás szendvicsektől. Kalandunk a portán kezdődött. Denisz portásnak állt, hiszen ő nem jöhetett velünk a gyár területére. Köszönjük a portán dolgozóknak a kutyafelügyeletet. Beérkezve Domján Balázs fogadott bennünket, a Gallicoop termelési igazgatója. Szarvasi „pulykalandunk” döntő részében ő navigált bennünket. Első lépésként szakszerűen beöltöztünk. A ruházatot meglátva hirtelen mi sem tudtuk, hogy műtéthez mosakodunk be, vagy üzemlátogatáshoz. Ha már a bemosakodás szóba került, nagyon komoly higiéniai előírásoknak kell megfelelni, a rendszer többszörösen biztosított. Még külön gumicsizma mosóba is beálltunk, ami igazából olyan, mint egy autómosó, csak sokkal kisebb. A feldolgozóüzemben nem fényképezhettünk, így képekben illusztrálni ezt nem tudjuk. Egy jól szervezett, olajozottan működő komoly létesítményt járhattunk végig, és győződhettünk meg arról, itt odafigyelnek a minőségre. A Gallicoop magyar tulajdonban lévő vállalat, amely két évtizede van a piacon. A hazai pulykapiac döntő részét látja el készítményeivel és jelentős az exportja is. Számunkra fő szempont volt, hogy a saját szemünkkel lássuk, vajon miből készül az, amit naponta a boltokban vásárolunk. Láttuk, pulykából. Jól éreztük magunkat „Pulyka landben”.

Ahogy tegnapi blogunkban írtuk, a Kerekes család meglátogatott bennünket Szarvason. Nem engedhettük őket haza, anélkül, hogy piaci nap lévén egy jó lángost ne együnk reggel. Hudák Laciék megint finomat sütöttek. Áron pedig unokaöccsével, Ákossal a medencetisztítás rejtelmeibe mélyedt el korán reggel.

Ne felejtsük el, hogy holnap jelenlegi megbizatásunk utolsó napja vár ránk Szarvason. Hosszú nap előtt állunk, több újságíróval, rádióval és tévével dolgozunk majd közösen. Lezárásként pedig egy közös estét töltünk majd azokkal, akiket megismertünk az egy hónap alatt, akik segítették munkánkat és itt létünket. Persze ez nem búcsú, két dolog miatt nem is lehet az. Egyrészt még vár ránk egy munkanap, másrészt az már most biztos, hogy mi nem szakadunk el Szarvastól…