Miért éppen Szarvas?

Pontosan nyolc órára értünk a Kajaktelephez. Három járműből álló flottánk kész volt, hogy csatlakozzon a vízen sorakozókhoz. Két vízi dodgemmel, mellyel már korábban találkoztunk, és egy túra kenuval vágtunk bele a kalandba. Mi is fáklyát gyújtottunk. A Vízi Színházban az előadás a végéhez közeledett. A Katalin II a menet élére állt. A színház közönsége tapssal fogadta a hajókat. Felúsztunk a Bolza kastélyhoz. Itt szép nyugodtan megfordultunk és visszaúsztunk a színházhoz. Vártunk a tűzijátékra. Fantasztikus érzés volt vízen lenni. Szenzációs volt, hogy körülöttünk rengeteg ember. Az utcán, a hidakon, a színházban. A vízen azonban teljes volt a nyugalom. Már csak pár perc volt hátra az ünnepi tűzijátékig. A hajók a fahídnál összekapaszkodva vártak. És egyszer csak elkezdődött. Úgy éreztük magunkat, mintha a Walt Disney filmek előtti tűzijáték mesés világába kerültünk volna. Ámultunk, mint a gyerekek. Denisz is egész jól tűrte. Ő speciel átaludta az egészet, tehát ő is biztonságban érezte magát. Örömmel láttuk, ahogy a családok közösen, egy hajóban eveztek, jó volt látni a baráti társaságokat. Bár a vízen könnyen és jó beszélgetésekbe csöppenhetünk. A tűzijáték után éjszakába nyúló utcabál kezdődött. Vidám és derűs emberek mindenfelé. Fieszta, Szarvas módra. Élményzsákokkal megrakottan érkeztük vissza szállásunkra, a Cervus Hostelbe. Végül néhány kép, amiből, ha az érzés nem is teljesen jön át, de elindul egyfajta kíváncsiság a szarvasi augusztus 20-ai ünnepség iránt. A képekről annyit, hogy profibb fotós éjszaka kenuból, minimális világítással, annak gratulálunk, ha úgy érzi a facebookra feltöltheti :)

Ahogy ígértük tehát. Belevágunk az elmúlt két nap gyors ismertetésébe. Szombaton délelőtt találkoztunk két újságíróval, Hajnival és Dórival valamint egy fotóssal, Ákossal. Mire ők megérkeztek, mi már túl voltunk, egy kis sütésen. A Vadászkürt étteremben kezdtük a napot, ahol az előző nap előkészített mindenféle földi jóval megtöltött malacka várt ránk. Segítettünk, hogy megkezdje vízszintes, rúdtáncát néhány órán át.

A három érkezővel gyorsan megismerkedtünk, azután rögtön beledobtuk őket a mélyvízbe. Egy ebédmeghívásunk volt. Jó társaság, kedves emberek, fantasztikus halászlé. Visszautasíthatatlan ajánlat. Sőt a fairplay díj is elkelt. Az ország legjobb állásának pályázatán, vendéglátóink ugyanis a döntőben megismert fiatal pár, Ádám szülei Marika és  Zoltán voltak. Köszönjük, nagyon jól éreztük magunkat, és nagyon finom volt a halászlé és a sült hal is. 

Az már kiderült, hogy ha Szarvason van az ember, akkor a Körös kikerülhetetlen. Senki nem is akarja. Szerencsénkre vízre szállhattunk, a Katalin II fedélzetén. Konkrétan lestoppoltuk Demeter István hajóvezetőt egy stégről. De tényleg szó szerint, ő pedig örömmel vett fel bennünket. Mindig segíti az élményellenőrök munkáját. Egy újabb szuper utazás várt ránk. Eljutottunk az Arborétumig, itt egy kis pihi és kávé. Aztán ismét a fedélzetre léptünk. A vízről is megnéztük a Történelmi Magyarország közepét jelző emlékművet.

Ezután elhagytuk Demeter Istvánt és a Katalin II-t. Óvári Andrással, a pályázat ötletgazdájával ismerkedtek meg vendégeink. Jót beszélgettünk egy pohár roséval körítve a Körös partján. Az indulás pillanatáról a hasunk gondoskodott. Megéheztünk, és valami speciális szarvasira vágytunk. A Halászcsárdába mentünk. Ezúton is köszönjük, megint nem csalódtunk. Isteni volt a korhely halászlé, a lányok szerint. Ákos pedig találkozott Sanyi Bácsi kedvencével. Ezt az ételt már korábban bemutattuk. Hozzáköltöttünk egy legendát is. Azzal riogattuk vendégeinket, hogy ha valaki nem eszi meg az egészet, akkor azt Sanyi Bácsi fogja kísérteni álmában. Persze ez nem igaz. Sanyi Bácsi a kellemes emlékeinket gyarapítja csupán. Sok időnk ezután nem volt, ugyanis közelget az este. Nyolc óra után pedig indul a fáklyás menet a Körösön. 

Rettentő sűrű két nap van mögöttünk. Sok-sok program, és fantasztikus élmények gyűjtésével foglalatoskodtunk. A triónk, átmenetileg kibővült. Két újságíró, és egy fotós, gondolták úgy, hogy csatlakoznak hozzánk hétvégére.  Hajni, Dóri, ás Ákos belekóstoltak velünk az élményellenőr világba. Tapasztalatikat hamarosan olvashatjuk, mi is kíváncsian várjuk, nekik hogyan ízlett a szarvasi lét. Furcsa volt, hiszen teljesen ránk bízták magukat minden tekintetben. Olyannyira sűrűre sikerült a programunk, hogy nemrég indultak haza, ebből mi azt sejtjük, hogy sikerült megízlelniük a szarvasi életérzést. Halászcsárdáztunk, ünnepeltünk, finom ételeket kóstoltunk, felfedeztettük velük Szarvast madártávlatból is. A nevükben nem tudunk nyilatkozni, várjuk, hogy ők miként élték meg. A mi feladatunk most az, hogy nekiüljünk, és beszámoljunk az olvasóknak, azokról az eseményekről, amikkel még adósak vagyunk. Ahogyan Lesli Nielsen mondta a Csupasz Pisztolyban: Ígérem, egy perc nyugtom nem lesz, amíg ezt be nem fejezem! És most harapjunk valamit...":)

Tehát előtte elszaladunk vacsorázni, mert erre még nem jutott idő

Már előre éreztük, hogy a mai nap különleges lesz. Augusztus 20.-át mindig mindig is fontosnak tartottuk. Jelenlegi helyzetünk, és a helyszín pedig egészen egyedi érzésekkel töltött el bennünket. Egész nap talpon voltunk. Reggel nyolckor indultunk útnak. Sok helyen jártunk, meg sem álltunk egészen eddig a pillanatig. Épp éjfél van. Ma egyébként két újságíró és egy fotós volt velünk egész nap. Rengeteg élményt szippantottunk magunkba. Egy dolgot már most tudok. Augusztus 20.-át Szarvason tölteni, valami felemelő érzés. Pezseg a város. Lázban ég, az esti felvonulás lázában. A Katalin II vezetésével, számtalan csónak, kajak, kenu, és a legkülönfélébb vízi járművek lepik el a Körös felszínét. Mindenhol fáklyák mutatják, merre tart a konvoj. Az élmény szerintem bemutathatatlan, leírhatatlan. De megfogjuk próbálni. Addig is egy javaslat. Ott a helye mindenki bakancslistájában. Akár már jövőre, mert mi biztos eljövünk.  

Megtudtuk, hogy miért jön családjával és barátaival Szarvasra, minden évben, immár harminchárom esztendeje. Szeretik Szarvast! Ahogy ő mondja, neki nem szilvesztertől szilveszterig, hanem Szarvastól-Szarvasig tart az év. Farkas Péterrel és csapatával ismerkedtünk.

A "Farkas" csapat két részre oszolva egy házi főzőversenyt rendezett. Betekintettünk a két csapat titkos konyhájába is. Nem lepődtünk meg, találtunk pálinkát. Bár emellett egyéb érdekességek is kiderültek.